Motiváció, akaraterő, kitartás

Elmélkedések...

LÉLEK

4 min read

Ha eredményekről, teljesítményről, sikerről beszélünk, a motiváció kulcstényező – a sportban, de az élet bármely más területén is.

Ha ez nincs meg, vagy kényszeres, kívülről táplálkozó és nem párosul sziklaszilárd akarattal és jó adag kitartással, jó eséllyel sosem fogunk célt érni.

A legtöbb embernek problémát okoz elköteleződni egy cél mellett - mert egy dolog meghozni egy döntést, de a neheze utána jön – ki kell tartani mellette. És akarni annyira, hogy a fókuszt folyamatosan a célon tartjuk, és amikor a lelkesedés alábbhagy akkor is kitartunk – akkor is akarjuk amikor nem is akarjuk.

Persze teljesen természetes és nincs is vele semmi baj hogy néha alábbhagy a motiváció és a hátunk közepére nem kívánjuk az edzést vagy épp kínzó vágyat érzünk egy fél Dobos-torta azonnali beburkolása iránt.

És azt gondolom itt van az egésznek a kulcsa, és ez fogja megkülönböztetni a sikert elérőket a feladóktól – Hogy ilyenkor hogy döntünk és ezeket a pillanatokat hogyan kezeljük. Nyilván nem azt akarom mondani hogy sosem lehet rossz napunl vagy gyengébb pillanatunk és ehetünk egy jót minden kontroll nélkül vagy tölthetjük az estét a kanapén a terem helyett – addig amíg ez a kivételeseset. Ha viszont az esetek többségében ez történik, akkor nem a genetikára kell kenni hogy miért nem nézünk még mindig úgy ki mint ahogy már 3/5/10 éve szeretnénk. Az akaraterő lesz. Vagyis a hiánya.

Mindig elgondolkodom (amellett hogy persze nagyon elismerő és a mai napig sokkoló és meglepő is de ez most nem ide tartozik) amikor valaki azzal jön hogy hű de jó nekem merthogy lapos a hasam vagy definiált a karom vagy hogy Ő is ilyen bármit szeretne.

Az van hogy simán lehet ilyen - sőt még sokkal ilyenebb is Neked is, meg bárkinek – döntés kérdése.

Csak épp azt még senki nem mondta hogy bárcsak én is mehetnék Veled a heti 6. edzésre az esti fröcsizés helyett vagy hogy milyen jó neked hogy főzhetsz előre akár éjjelente 2 órát ahelyett hogy besétálnál másnap egy mekibe, vagy hogy de lecsérélném a tábla csokim a salidra

Érdekes valahogy a beletett időt, energiát, vagy áldozatot valahogy már mindjárt senki nem irigyli annyira.

Pedig ez ilyen – tudom kurvára nem tetszik senkinek – nekem sem, de ettől még így van; minden, amiből később profitálni fogunk, lemondásokkal jár.

A sportolók – de mondhatnám az élet bármely területén sikeres embereket is – nem (csak) akkor erősek, amikor minden szép és rendben meg simán megy hanem akkor is amikor nehéz, fáj, kimerült, nincs kedve, és egyébként is francnak kell ez.

Nyilván ez legtöbbször annyira nem vidám (nem véletlenül nem mindenki élsportoló), de ilyenkor kell valahonnan mélyről valahogy elővarázsolni azt a motivációt és összeszorított foggal neki – vagy továbbmenni.

Hogy ezt az erőt ki miben vagy hogyan találja meg az nagyon egyéni és változó – lehet ez egy jó edző, másoknak motiváló képek vagy videók, vagy csak simán egy kis magunkba nézés egy jól irányzott önseggberúgással a megfelelő pillanatban.

Nincs rá csodareceptem nekem sem, 1-2 tippem esetleg ami segíthet, a teljesség igénye nélkül:

Ha a motiváció belülről fakad. Ha magadnak, magad miatt akarsz változni nem muszájból, mert ezt diktálja a szépségideál és okádja ránk mindenhol minden média és különben is láttad Michelle Lewin új képét az Instán meg hát Strong is the new sexy

Az is fontos hogy olyan mozgásformát választasz, amit élvezel és szeretsz csinálni. Ha belerőlteted magad valami olyanba amit ki nem állhatszés teljesen kényszeresen csinálsz, annak semi értelme. Az eredmény sem olyan lesz és előbb vagy utóbb de fel is fogod adni.

Ehhez kapcsolódóan, az is sokat számíthat ha időnként változtatsz az edzéseken, ne adj’ Isten a sportágon is. Nem csak mentálisan segít és teszi érdekesebbé és élvezhetőbbé a dolgot az új kihívás, de időről - időre a testednek is szüksége van új, nem szokott ingerekre a fejlődéshez

Nem utolsósorban pedig ha nem mindig, vagy nem csak külsődleges célokat tűzöl ki és magazincímlapra hajtasz, hanem sportbeli és teljesítménycélokért, teljesen más motivációt nyújt. Teljesen más érzés egy kézenállásért / +5 húzódzkodásért vagy még két 20-as tárcsáért a rúdon edzeni mint darázsderékért meg 10%-os testzsírért. És előbbi nem zárja ki az utóbbit, sőt – ahogy nő a teljesítményed, legyen az erő- állóképességi, ügyesség vagy bármi – az “automatikusan” hozni fogja a formát is

Bármi is legyen a Te hajtóerőd, találd meg és dolgozz érte megállíthatatlanul. Az eredményeket pedig nem a képességek vagy tehetség, hanem a szorgalom és a kitartás majd hozza.

Neked mi a miérted?

Motiváció, akaraterő, kitartás…