Problémás élelmiszerek 4. - TEJTERMÉKEK

ÉTREND

4 min read

Az utóbbi időben az egyik legmogosztóbb témakör lett táplálkozási berkekben a tejtermékek kérdésköre.

Míg mi még az "Élet, erő, egészség" maszlaggal a fejünkben (vagy inkább a szüleink fejében) nyakaltuk gyerekkorunkban a tejet literszámra, sőt van aki a mai napig (látszólag) gond nélkül teszi ugyanezt, mindeközben egyre többen próbálják kerülni is és virágkorukat élik a laktóz - sőt tejmentes, növényi "tejek" és egyéb termékek.

Hol az igazság...?

Ott, hogy a legtöbbünknek 4-5 éves korára leáll - de legalábbis fokozaton csökken - a szervezetében a tej emésztéséhez szükséges laktáz-enzim termelése, így jó eséllyel nem tudjuk rendesen megemészteni. Ami evolúciós szempontból logikus is, nincs olyan emlős az emberen kívül aki felnőttkorára még tejet fogyasztana - pláne nem más emlősét.

Ha innen nézzük, a laktózintolerancia valóban nem betegség, hanem az emlősök természetes állapota.

Ez sokszor nem feltétlenül jár érzékelhető tünettel - legalábbis egy darabig - de ettől még, ha csendben is, de az emésztés és így az immunrendszer hatékonyságát lassan de biztosan rontja. A szakmai leírások is elismerik, hogy a tejtermékekket a kor előrehaladtával az emberi szervezet egyre rosszabb hatékonysággal és nehezebben tudja feldolgozni, ezért teszik felelőssé a bélflóra felborulásáért és külünböző bél-, és emésztőrendszeri problémák megjelenéséért is.

Ennél durvább ha allergiáról van szó, a tejallergiásoknak nem is kérdés a fogyaztása / nem fogyasztása, hiszen náluk elég komoly következményekkel jár, ha engednek a csábításnak.

De mi van azokkal, akiknek látszólag nincs bajuk tőle?
Közülük is jó eséllyel sokan minimum érzékenyek, ha nem is allergiásak rá - becslések szerint az európai lakosság 35-40%-a. Persze tudtukon kívül.
A tudomány jelenlegi állása szerint az igazság az, hogy ha nincs is komoly tünetünk, érdemes a tejtermékek fogyasztását megfontolni, vagy legalábbis minimalizálni.

Hogy miért?

A teljesség igénye nélkül például..

A tejnek és a tejtermékek többségének nagyon magas az inzulinigénye. Sokkal magasabb, mint amennyit a szénhidráttartalmuk, azaz a laktóztartalmuk indokolna.

Ez azt jelenti, hogy a hasnyálmirigy indokolatlanul sok inzulint kénytelen a vérbe engedni a tej, joghurt, túró, tejsavó, tejföl és egyebek elfogyasztásakor. Ez alapesetben sem túl szerencsés, de ha valaki inzulinrezisztens, esetleg már cukorbeteg akkor kritikus.

Az inzulinon felül általában is elég erős hatással lehet a hormonokra, többek között leginkább az ösztrogénre - a legtöbb tej ugyanis a vemhes vagy szoptató tehenktől származik, így nagyon magas az ösztrégéntartalma - ez nyilván hatással lesz az elfogyasztó szervezetére is. A szervezetünk hormonháztartása pedig egy elég érzékeny "szerkezet", ha egy hormon termelése felborul, dominóként ránthatja magával a többit is.

És nemcsak a hormontartalom problémás, megkérdőjelezhető a tej antibiotikum, perszticid, kén, és különböző mikroorganizmus tartalma is - igen, a fertőtlenített, pasztorizáltban is kimutatható jelentős mennyiségű mindezekből. Ezek nyilván nem olyan dolgok, amiket normális esetben szívesen magunkhoz vennénk - a tejnél ez valahogy elfelejtődik.

Különböző - főként nemi, vagy emésztőszervek - rákos megbetegedéseivel is összefüggésbe hozzák a tejtermékekeket - ugyan a kutatások ellentmondásosak és egyértelmű bizonyíték illetve egyenes összefüggés nem feltétlenül van - azért mindenképp megdontolandó, hogy egyáltalán felmerül. Dr. Campbell rákkutató több mint 20 éves munkásságának eredménye szerint pl. a kazein, a tejfehérje az egyik legerősebb karcinogén anyagok egyike.

És a legnagyobb ellentmondás: előszeretettel promótálják a tejtermékeket a kalciumtartalom miatt - mert ugye az nagyon kell a csontoknak, pláne a fejlődő, illetve az idősödő szervezetnek a csontritkulás megelőzésére - kevesen tudják, hogy ez mekkora öngól.

Egyrészt, a tejnél sokkal jobb kalciumforrások léteznek, másrészt, a tejből felszívódó mennyiség erősen megkérdőjelezhető.

A csontritkulást alapvetően nem kalciumhiány, hanem egyrészt annak beépülési elégtelensége, másrészt sokkal inkább egyéb vitaminoké és ásványi anyagok, mint a K- és D-vitamin,magnézum, cink, réz, bróm - hiánya okozza.

Hiába van a tejtermékekben elég kalcium, ha

- a beépüléshez szüséges egyéb komponensek hiányoznak mellőle
- a csökkentett zsírtartalom a zsírban oldódó D-vitamin csökkenését eredményezi (ami nélkül szintén nem sokat ér a kalcium)

illetve a fehérjetartalma a kalcium harmadát elvonja a lebontási termékek és a savasító hatás semlegesítésére (ez utóbbiért persze nem csak a tejtermékek felelősek, hanem a nyugati étrend rengeteg egyéb feldolgozott, erősen savasító hatású "étke" - így fokozottan jellemző ez a húsfélékkel együtt való fogyasztáskor is, ami valljuk be több mint jellemző).

Így a story végére az ezekre felhasznált kalcium mennyisége összességében nagyobb lesz, mint amit bevittünk vele. Szóval adtunk a sz*rnak egy jó nagy pofont.
Persze mindenkinek egyéni döntése, mennyire erőlteti a tejfogyasztást ezek fényében, de az biztos hogy (az amúgy elenyésző) jótákony hatásait (?) messze meghaladják a problémás tényezők.
Én azt mondom hogy a kerülésével, vagy legalábbis minimalizálásával valószínűleg biztosabbra mehetünk, jobb a békesség. Aztán persze mindenki döntse el maga mit gondol.