Eldöntöttem: életmódot váltok! De hogyan...?

Kezdetnek egy poszt a kezdetekről...mert hogy oké, eljutottál addig hogy ez így már nem oké, egyre kevésbé tetszik amit a tükörben látsz / nem érzed jól magad a bőrödben / és különben is egy bálna vagy (kire milyen intenzitással tör rá az érzés ) és majd most akkor jól nekiesel és megcsinálod és mostantól minden más hogylesz. Aztán persze rájössz hogy ez annyira nem is egyszerű és a legtöbb ember itt meg is akad már a legelején, sosem csinált eddig ilyet, honnan is tudná hogyan és merre is induljon.

Azzal nyilván nagy titkot nem árulok el, hogy a mozgás jó, a mozgás kell. Eddig azért a legtöbben eljutnak maguktól is. Nyilván nem mindegy hogy mit és mennyit, pláne hogyan, de ez egy külön téma.

Ami viszont már nem feltétlenül egyértelmű, hogy ezzel önmagában nem érsz sokat – már ami a testkompozíció változást illeti – ha emellett megeszel minden sz*rt ami elég kerül.

Nyilván hozzátartozik, hogy azért az egészséged szempontjából valóban nagyon nem mindegy az sem, hogy mennyire élsz aktív életet, hiszen már önmagában csak a mozgással is elkerülhetsz egy csomó olyan civilizációs betegséget ami a mai kényelmes, modern, lusta „couchpotato” életforma következménye.

DE. Ha fogyás / izomtövegnövelés / formábahozás a cél, akkor ez önmagában kevés lesz. Sőt másodlagos faktor. Elcsépelt és közhely de sajnos (szerencsére?) igaz, a kockahas a konyhában készül nem a teremben.

Itt-ott 60%, máshol 80%-ra teszik az étkezés szerepét a buliban – nem tudom mennyire van ennek ilyen konkrét százalékos értéke, de mindegy is, a lényeg, hogy tetszik, nem tetszik de ha változást akarsz, azt a kajánál (is) kell indítani.

És itt szokott elvérezni az emberek többsége. Mert hát, valljuk be heti 3-4-5x 1 órát edzeni könnyű – nem, nem az tudom De ha melléteszed a 7/24-es odafgyelést a kajára, mindjárt az lesz az egyszerűbb rész.

(Nálam sem volt még tudatos táplálkozás a kanyarban sem kezdetben; hiába mozogtam viszonylag sokat – ugyanolyan „guruljka” voltam amíg el nem kezdtem kaja irányban is tapogatózni – csakhogy legyen a storynak személyes vonatkozása is)

És innen jön csak az igazi totális elveszés, ami nem is csoda látva a csilliárdnyi csodadiétát, mágikus kapszulát és különböző „legjobb”, "leggyorsabb" meg „leghatekonyabb” módszert amivel tömi a fejünket a sok okos kommersz forrás napi szinten.

Rengeteg a tévhit, épp aktuális „alapigazság” és netto baromság, ami közhiedelmben kering. Sokszor ezek egymásnak totálisan ellent is mondanak csak hogy egyszerű legyen (ld. zsír versus szénhidrát mint épp aktuális közellenség)

A mai táplálkozástudományban kb. minden és mindennek az ellenkezője is „bizonyítottan” igaz, ha valamit x kutatás alátámasztott akkor szinte biztos hogy ha akarsz az ellenkezőjéről is találsz legalább x+1 forrást. Szóval tény hogy nem egyszerű eligazodni. A jó hír, hogy nem is biztos hogy kell.

Persze nyilván a kémiát, biokémiát nem tudod meg nem is kell mellőzni, de "A" nagybetűs okossàgot ne keresd. Én nem hiszek az egy mindenható igazságban és mindenek felett álló módszerben, ami mindenkinél ugyanúgy hozza az eredményt.

Illetve de, egy dolog van ami biztos, a kalóradeficit. Az az egy tuti hogy ha nem vagy mínuszban, nem fogsz fogyni (és nyilván ugyanúgy fordítva, tömeget növelni sem ha nem viszel be többet mint amennyit felhasználsz.)

De hogy ezt pontosan hogy éred el, hogy neked mennyi szénhidrát az annyi, mennyit ehetsz este és mennyit / mit mozogj mellé és belefér-e az a fagyi hétvégén (nem ) hogy tényleg elérd amit szeretnél...na az az ami mindekinél más. Ezzel el kell szórakozni egy darabig eleinte, kísérletezni, számolgatni meg ilyen hasonló türelem-, idő-és energiarabló dolgok. Ezt vagy egyedül teszed meg (az lesz a nehezebb), vagy segítséget kérsz, így vagy úgy de nem nagyon lehet megúszni. A jó hír, hogy ez csak eleinte nyögvenyelős. Egy idő után beletanulsz, beleszoksz, netán még meg is szereted és már nem fog annyira fájni. Meg lehet csinálni, elhatározás kérdése az egész. Szóval tedd ki azt a kockahasas fotót a hűtőre aztán hajrá

Életmódváltás - hol kezdjem?